Ki vagyok én? (részlet a könyvből)

Mi is az az IQ?

– Ki az, aki közületek zseninek érzi magát?

– …

– Miért nem?

– Láttad már a bizonyítványomat?

– És az enyémet?

– Szerintetek mitől zseni valaki?

– Hát hogy okos.

– Meg képes új dolgokat kitalálni.

– Magas az IQ-ja.

– Az meg mi?

– Hát az intelligenciahányados.

– És az mi?

– Azzal mérik az intelligenciát.

– Hogyan?

– Tesztekkel.

– Csináltatok már IQ tesztet?

– Én már igen. És 110 lett az eredmény.

– Az jó. Mi az előnye annak, hogy valaki intelligens, vagyis magas az IQ-ja?

– Könnyebben talál állást.

– Jobban feltalálja magát.

– Szeretnétek magas IQ-val rendelkezni?

– Persze.

– Miért?

– Akkor felnéznének rám.

– Jó jegyeket kapnék.

– Menő lennék a csajoknál…

– Most mondtatok jó pár dolgot. Ezek alapján próbáljátok megfogalmazni, hogy mi az intelligencia?

– Gondolkodási képesség?

– Más ötlet?

– Fejlett memória?

– Végül is mindegyik beletartozik. Az intelligencia a problémamegoldásra irányuló szellemi tevékenységek összessége. Ebbe beletartozik a gondolkodás gyorsasága, az összefüggések átlátására való képesség, a memória, az általános ismeretek stb.

– És mit jelent az, hogy valakinek 110-es az IQ-ja?

– Igen, mi az az intelligencia hányados?

– És miért hányados?

– Nos, az intelligencia mérési módszerével a pszichológia tudományára foglalkozik. Az első igazi intelligenciateszt az 1900-as évek elején keletkezett, a gyermekek iskolaérettségének vizsgálatára. Azt vizsgálták, hogy melyek azok a mentális (szellemi) feladatok, amiket egy adott életkorú gyermek képes megoldani. Feltűnt, hogy egy jó képességű gyerek megold olyan feladatokat is, amelyeket az átlag csak idősebb korában. Ezzel szemben egy gyengébb képességű gyerek az életkorának megfelelő feladatokkal sem boldogul. Ennek alapján különbséget tettek szellemi életkor és tényleges életkor között, mely mutatók hányadosa később az intelligenciahányados (IQ) számítás alapját képezte.

– Ezt nem tudom elképzelni.

– Jó. Tegyük fel, te most tizennyolc éves vagy.

– Csak tizenhét és fél.

– Mondom, tegyük fel.

– Oké.

– Ez a tényleges életkorod.

– Ezt értem.

– Tegyük fel, hogy a szellemi életkorod szintén tizennyolc. Vagyis ha megoldasz egy rendes intelligencia tesztet, akkor azokat a feladatokat, amelyeket egy tizennyolc évesnek illik megoldania, azt te is meg tudod oldani.

– Igen?

– Akkor a hányados úgy jön ki, hogy a szellemi életkornak megfelelő szám (18), osztva a tényleges életkoroddal (18), szorozva százzal.

– Ahá, így jön ki a 100-as IQ, ugye?

– Pontosan.

– És ha okosabb vagyok, mint egy tizennyolc éves, akkor olyan feladatokat is meg tudok oldani, amit csak az idősebbek, és így nagyobb lesz a hányados értéke ugye?

– Így van.

– Mekkora az átlagos IQ?

– Nyolcvanöt és száztizenöt között van az átlag.

– Akkor én átlagos vagyok.

– Most akkor térjünk rá a lényegre; vajon miért is beszéltünk az IQ-ról. Hallgassátok meg a következő rövid történetet!

 

Amikor Victor Seribriakoff tizenöt éves lett, a tanára azt mondta neki, hogy sohasem fogja befejezni az iskolát, jobban tenné, ha otthagyná és inkább valami szakmát tanulna. Victor megfogadta a tanácsot és a következő tizenhét esztendőben afféle vándormadár volt, különböző alkalmi munkákból élt. Azt mondták neki, hogy tökfej, és tizenhét éven át ehhez tartotta magát. Harminckét esztendősen aztán elképesztő átalakulás következett be nála. Egy felmérés kiderítette, hogy Victor lángész, az intelligenciahányadosa 161. Vajon mi történt? Bizony, elkezdett lángészként viselkedni. Azóta könyveket ír, számos találmányt szabadalmaztatott, és sikeres üzletemberré vált. Az egykori rossz tanuló életének talán legjelentősebb eseménye az, hogy a Nemzetközi Mensa Társaság elnökévé választották. A Mensa egyetlen tagfelvételi követelménye a 140 feletti intelligenciahányados.

 

– Számotokra mi ennek a történetnek a tanulsága?

– Holnap megmérem az IQ-mat.

– Ez is jó, bár nem pont erre gondoltam.

– Amikor azt hitte magáról, hogy tökfej, tökfejként viselkedett, amikor kiderült, hogy lángész, azután meg lángészként viselkedet.

– És miért hitte azt, hogy ő egy tökfej?

– Mert azt mondták neki.

– Igen, az a gonosz tanára.

– Nem biztos, hogy gonosz volt, csak nem volt tisztában Victor képességeivel.

– És vajon a ti tanáraitok, szüleitek tisztában vannak a ti képességeitekkel?

– Hát nem minden esetben.

– És ti? Tisztában vagytok-e a saját képességeitekkel?

– Legtöbbször igen.

– Vajon Victor mitől lett egyre eredményesebb, és sikeresebb?

– Megnőtt az önbizalma.

– Igen, mivel másként látta magát, másként kezdett viselkedni.

– Pontosan. Más eredményeket várt és kapott. Ilyen a gondolkodás hatalma. Az, hogy hogyan látjuk magunkat, nagyban befolyásolja életünket. A továbbiakban tehát az énképről fogunk beszélgetni.